Anida…

A bánat, amelyet egy hozzánk nagyon közelálló ember elvesztése okoz, a bánatok legfájdalmasabbja, kegyetlen és szívszorító érzés. Megtörten és sírva állunk, nem vagyunk felkészülve a búcsúra, számtalan gondolat kavarog bennünk. Az életünk hétköznapi gondjai közepette természetesnek vesszük, hogy emberek születnek, jönnek, mennek körülöttünk, tesszük a dolgunkat, talán időnk sem jut úgy egymásra, ahogyan szeretnénk. Azután, egy napon rádöbbenünk, hogy ismét eltávozott közülünk valaki, aki fontos része volt életünknek, napjainknak. Ekkor megáll az életünk, megállít a bánat, és elgondolkodásra késztet, hogy elveszítettünk egy nagyszerű embert, akinek talán sosem mondtuk meg, hogy mennyire szerettük és szeretjük most is. Ürességet érzünk, borzalmas hiányt, hogy nem szoríthatjuk meg többé a kezét, nem lehetünk soha többé vele ebben a földi életben.
Fájó szívvel, keresve a szavakat ismét búcsúzunk. Búcsúzunk jó barátunktól, Alapítványunk jótékonysági nagykövetétől, Vitál Anidától. Éveken keresztül szinte napi kapcsolatban voltunk, éltetünk része volt és példakép számunkra.
Próbáljuk letörölni könnyeinket, próbálunk csak szépre emlékezni, az együtt töltött évek boldog, vicces pillanataira, mert ő is ezeket vitte el magával a lelkében. Próbálunk emlékezni a nagy nevetésekre, de nem megy. Most csak könnyek vannak és torokszorító fajdalom. És a kérdés, hogy ennyi küzdés után miért? Miért nem maradhatott, csak élni szeretett volna. Egyszerű kis életre vágyott, együtt lenni a szerelmével, Zolival, a kutyáival, a családjával. Az utóbbi időszakban a fájdalom és tehetetlenség volt a társa, melyeket, ha sikerült is elűzni néhány napra, újból visszatért. A lelke erős volt, a teste gyönge, újra és újra felvette a harcot és mindig jött egy új és újabb akadály. Embert próbáló életút, rengeteg szenvedéssel tarkítva, ez a volt az élete. de ő mindig megtalálta benne a szépet, kitűzött egy célt és vasakarattal megvalósította. Nem a szervezete volt erős, hanem az akarata, amely egymás után győzte le a betegségek okozta problémákat, a leglehetetlenebb helyzetekből is győztesen került ki, viszont meggyötört teste, szervezete feladta az embert próbáló harcot. Megfáradt lelke ma megtért a Teremtőhöz, örök fájdalmat hagyva szerettei szívében.
Anida, próbálunk búcsúzni, de nem megy. Örökké a szívünkben élsz tovább, nagyon fogsz hiányozni. Tudjuk és érezzük, hogy mindörökre velünk maradsz, az emlékek, a mondataid, a történések, amiket közösen megéltünk. És, ha fáj is, de emlékezni fogunk a sok-sok együtt töltött pillanatra, hiszen az életünk része voltál, szerettünk és egyszer majd újra találkozunk. Elindultál a könnyek útján, odalettek az álmaid. Olyan voltál, mint egy derűs napsugár a tomboló viharban. Most nagyon szomorúak vagyunk és ugyanakkor végtelenül büszkék, hogy barátaid lehettünk. Álmodj szépet drága barátnőnk…

"Valaki végképp elmehet 
őrizd meg emlékét, és el ne feledd, 
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll, 
vár a túlsó parton, hol nincsen határ." ( Tóth Árpád)

Isten veled Vitál Anida...

nita...https://www.adomanybank.hu/elni-akarok-anida-tortenete/

Gyógyító kilométerek jótékonysági futással Anidáért, aki ötödik leukémiás megbetegedésével küzd 

A TEAM MIKI kétfős csapat, egy kerekesszékes kisfiú: Miki és egykori tanára: Péter példaértékű kezdeményezése. Még futó kocsijuk sincs, rendszeresen bérelniük kell ennek ellenére hihetetlen elszántsággal és töretlen hittel segítenek. Most Anidáért indulnak a versenyeken.

Megvásárolható kilométerek

A kilométerek ára 2000 forint, páros futásnál: 4000 forint. Az adománygyűjtés célösszege futással: 340.000,-forint. Tehát, aki 1 kilométert fogad örökbe, azt páros futásnál – amikor Péter Mikivel fut – 4.000,-Ft/km, egyéni futásnál– amikor Péter egyedül fut – 2000,-Ft/km-ért teheti meg, természetesen egy személy tetszőleges számú kilométert is megvásárolhat.

2018. augusztus 19. Badacsony, Napfelkelte Félmaraton: 21 km*4000 HUF (dupla kilométerár, mivel páros futás)=84.000 HUF

Debrecen: Ultramaraton 140 km, 2018 őszén: 140*2000,Ft-=280.000,- HUF

Anida ötödik leukémiás betegségével küzd

I. A betegségem 11 évvel ezelőtt kezdődött. 2007-ben diagnosztizálták nálam először a leukémiát. 13 hetesen, várandósan szembesültem a rettegett kórral. Picikém kényszerű elvesztésének terhét cipelve csináltam végig a kemoterápiás kezeléseket. Megküzdöttem a kopaszsággal, a rengeteg hányással, kötőhártya gyulladással, hasmenésekkel, állandó izomfájdalmakkal, fejfájásokkal és minden egyéb mellékhatással, amit a kemoterápia okozhat. Gyakran kaptam vért, trombocitát. Mire végeztem a kezelésekkel sok mindent elvesztettem: a munkámat, amit imádtam – leszázalékoltak –, a nőiességemet, a leendő anyaságomat és végül a házasságomat.

II. Éltem tovább az életem, ami egy ideig a mindennapi megélhetésért vívott küzdelem volt, majd beköszöntött életembe a szerelem 2012-ben. Szó szerint egy új világba kerültem általa és újra tanultam megélni az élet örömeit. Sajnos, másfél év után szembesülnöm kellett azzal, hogy beteg vagyok, másodjára is megtámadta a szervezetem a leukémia. 2013 év végén borzalmasan legyengültem, ennek ellenére az orvosi leleteim eleinte jók voltak.  Amerikában kezdődött meg a kemoterápiás kezelésem, amit Magyarországon folytattam, mivel csontvelő átültetésre volt szükségem. A donorom a testvérem volt. Ismét jöttek a mellékhatások, a mindennapos kínok és szenvedések a szokásos pokoljárással egybekötve.  2013.07.10. – első csontvelőátültetésem napja lett. Irtózatosan nehéz volt végig csinálni a kemoterápiákat, a steril boxban eltöltött időt, de küzdöttem, mindent megtettem, hogy újból egészséges legyek. Talpra álltam, visszamehettem dolgozni, próbáltam úgy élni, mint a többi ember.

III. A pokol visszavárt, mert három hónap múlva a betegségem visszatért harmadjára, ismét nyíregyházi kórház, kemoterápiás kezelések a szokásos szenvedések garmadával, majd jött Debrecenben az első DLI transzplantáció, aztán a következő és harmadszorra is megpróbálták. Ismét átéltem a kezelések összes nehézségét, majd otthon regenerálódtam, hogy mielőbb megerősödjek.

IV. 2017-ben a szörnyeteg újra feléledt, immáron negyedszerre, agresszívabb volt, mint valaha, a saját pokoljárásom ismét elkezdődött. Megint elkezdődtek a kemoterápiák, közben az új donorkeresés, mindenem fájt, egyre rosszabb állapotba kerültem. Szervezetemet és szerveimet megviselte sok sejtméreg, mivel a rossz sejtek mellett a jók is pusztulnak, mellékhatások vannak, minden fáj ilyenkor, a kisujjamtól a fejem búbjáig. Zokszó és panaszkodás nélkül csináltam végig mindent, igazi mintabeteg voltam, nem jajveszékeltem, nem panaszkodtam. Aztán jött a tüdőgyulladás, újraélesztés, mélyaltatás, majd az iszonyú ébredés. A tüdőm egyedül képtelen volt ellátni a feladatát, lélegeztetőgép tartott életben. Újra tanultam járni, gyógytornász járt hozzám, legyengültem fizikálisan teljesen. Hittel és elszántsággal dolgoztam testem és lelkem megerősítéséért, hiszen szükségem volt egy újabb transzplantációra, ahhoz pedig erősnek kellett lennem. 2017. május 30-án bevonultam ismét a Szent Lászlóba a steril boxba.  Kondicionáló kezelés után, június hetedikén lecsepegett a donor csontvelő. Itt is megküzdöttem, súlyos hasmenéssel, vízhajtatással, ágyhoz kötve, pelenkában, kiszolgáltatva, tüdővérzéssel és bónuszként iszonyatos aftákkal. Össze kellett szednem minden akaraterőmet, hogy kijöjjek ebből a helyzetből, semmi jóval nem kecsegtetett, ha elgyengülök. Eléggé leharcolva, de töretlen hittel kerültem haza, ahol ismét a szülői házban kialakított „steril szobámban” gyógyultam, mert állandó felügyeletet és teljes ellátást igényeltem. Aztán végre hazaköltözhettem a szerelmemhez, akitől időre-időre elszakítottak a kórházi kezelések. A kettőnk közötti köteléket ez nem szakította szét, még erősebbé tette. Fáradékony voltam, légcsőszűkülettel küzdöttem, majd egy fájdalmas tágítás és gyógyulási szakasz után egy időre végre szó szerint fellélegezhettem.

V. 2018 márciusában egyre gyengébb lettem, voltak intő jelek. Kontrollon kiderült, hogy a leukémia ismét megtámadta a szervezetem. Március 23-tól ismét itt vagyok a debreceni hematológián, orvosom választás elé állított. Ha nem vállalom a kezeléseket, akkor pár hónapom van hátra, viszont ismerve akaraterőmet speciális kezelést javasolt, mely esély az egészséges élethez. Ez személyre szabott kezelés, számomra lett összeállítva. Élni akarok, vállaltam a kezeléseket, tudva, hogy mennyi szörnyűség vár rám.  Teljesen újfajta kezelést kaptam, új gyógyszert, aminek más a hatásmechanizmusa. Viszont ennek is voltak bőven rossz mellékhatásai, vérzékeny voltam, rendszeresen szükségem volt vérkészítményekre.  A rossz sejteket hatásosan elpusztította rövid idő alatt.  Más gondokkal is meg kellett küzdenem: az állandó köhögéssel, amit pajzsmirigy problémák okoztak és combtőbe beültetett kanülöm rendszeresen átvérzett, az ágyam sokszor vérben ázott, ezért rendszeresen kaptam a trombocitákat. Hátamon hatalmas seb lett, bakteriális fertőzéssel, ami nagy kínokat okozott. Megtörtént a harmadik csontvelőtranszplantációm, mert az ismeretlen donoromtól még maradtak őssejtek. Egyedül vagyok sterilszobában, jönnek a mellékhatások, tönkrementek az ízületeim, letapadtak az izmaim, lumbágóm van, jár hozzám gyógytornász. Minden rossz, ami mellékhatásként előjöhet, jelentkezik nálam: hányás, hasmenés, állandó fájdalmaim vannak és még hosszú a sor. Gyakran kapok vérkészítményeket. Fizikálisan nagyon gyenge vagyok, lelkileg iszonyatosan megvisel az egyedüllét, senki nem látogathat meg, izolálva vagyok. Március 23-tól nem láttam szeretteimet és a páromat, nem éreztem arcomon a napfényt, nem szívtam friss levegőt. Mindent megteszek, hogy újra egészséges legyek, mert élni akarok! És tudjátok, nem vagyok nokedli! Én a Szabolcsi Vasasszony vagyok. Minden mozdulatért meg kell küzdenem, és megteszem, mert odakinn vár rám az élet, a szerelem!

11 év harc, újraélesztés, öt kemoterápiás protokoll sorozat, négy kiújulása a betegségnek, 3 DLI transzplantáció és 3 csontvelő átültetés van mögöttem, tömören ez a betegségem mérlege elmondhatatlan testi kínokkal megélve.

Az első két betegségem idején nem kértem segítséget, pedig nem volt akkor sem könnyű az anyagi helyzetem. Harmadik betegségem óta sokat segítettek nekem, számomra ismeretlen emberek is. Harmadszorra kell kialakítanunk a „steril szobámat”, megteremteni minden, számomra fontos életkörülményt. Már sikerült beszereznünk támogatással egy speciális antibakteriális klímát, ami az esetemben elengedhetetlen, mivel gombás megbetegedés támadta meg a tüdőmet az előző kezelésekkor. Ajtók kellenek a szobámra, festés szükséges, teljes felújítás, mert hónapokig ott fogok élni, amikor hazamehetek végre a kórházból.

Ennyi idő és ennyi gond és baj után anyagilag teljesen tönkrementünk. Nincsenek tartalékok, nem könnyű a helyzetünk. Nem vágyom nagy dolgokra, csak a legszükségesebbekre és azt tervezem, ha befejeztem a kezelést, akkor nem ülök tétlenül, mindent megteszek, hogy megerősödjek és vannak alternatívák előttem. Egy speciális étrendkiegészítőt szeretnék használni, legalább fél évig, ha hazamehetek, ami elég költséges, havi százezer forint, de úgy érzem, hogy meg kell próbálnom! Mindenhez pénz kell és nekem, most abból van a legkevesebb. Vagyis nincs. Nagyon nehéz kérni, nem szeretek ráutalva lenni senkire, nem könnyű ez sem most nekem, mint, ahogyan az életem sem könnyű, hogy hozzátok fordulok, hogy segítsetek. Nagyon kérem, akinek módjában áll, segítsen nekem! Hálásan köszönöm.